Suzanne Collins - Futótűz

A film és az első rész után gyorsan el is kezdtem a folytatást, amitől azt vártam, hogy a fülszövegben beharangozott Győzelmi Körúton jobban megismerem Panemet...
"A Kapitólium dühös. A Kapitólium bosszúra éhes. A Kapitólium vért akar látni. És az igazi harc csak most kezdődik. Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és a családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt. A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban."
Kicsit csalódtam ebben a részben - kevesebb szó esett a körzetekről, persze néhány érdekes infót megtudtunk, ami remélhetőleg a harmadik kötet bővebben is kifejt (lázongások, 13. körzet...). Peeta és Katniss élete megváltozott a viadal után, kaptak külön házat a győztesek falujában (Haymitch az egyetlen szomszédjuk :D), nem kell aggódniuk az élelem miatt. Igaz Katniss nem hagy fel a vadászattal, ezzel segít Gale népes családjának. Katniss a könyv első felében sokat tépelődik, hogy melyik fiút válassza, mert ez fogja meghatározni a jövőjét - szökés Galellel, vagy a Kapitólum által elvárt boldog házasság Peetával... (Ez a szerelmi háromszög persze a Twilight-ot juttatta az eszembe ...)
A körúton főleg a 11. körzetről esett szó (Ruta/Rue miatt), itt érezhető volt a lázadás és az elégedetlenség. Emellett a kapitóliumi ünnepség volt érdekes - ismét megjelent egy ókori római  jellegzetesség (addig eszünk amíg bírjuk, aztán hányunk egyet, hogy még ehessünk... - erre persze Peeta és Katniss is kiakad, hiszen a legtöbb körzetben az emberek éheznek, a gazdag nemtörődöm kapitóliumiak meg így elpazarolják az ételt).
"Az élet a Tizenkettedik Körzetben nem sokban különbözik az élettől az arénában. Eljön a pillanat, amikor nem menekülhetsz tovább, amikor szembe kell fordulnod azzal, aki meg akar ölni. Ehhez viszont össze kell szedned minden bátorságodat, ami nem könnyű feladat."
könyv második fele (miután napirendre tértem, hogy Katnissékkal megint ennyire kiszúrnak) kicsit unalmas volt, persze érdekes volt az új SPOILER: aréna, meg a többi viadal győztes, de már untam, hogy folyton szenvednek, agyalnak, élelmet kutatnak - ez már megvolt az első részben és ott is nem is volt vele bajom. De ebben a részben több helyen (pl. a fecsegőposzáták leírásánál) mintha az írónő szépen Másol - Beilleszt funkcióval élt volna. Cinnát még jobban megszerettem, hihetetlen micsoda ruhákat alkotott, és ezzel mivé formálta Katnisst.
A könyv végén leesett az állam - 'mivaaaaan?', még jó, hogy nem kell várnom, hogy ezt is olvashassam :D

Ez a rész a fentiek miatt annyira nem tetszett, de jó átvezető volt és most már határozottan kíváncsi vagyok a befejezésre - remélem felülmúlja az első két részt is!

4/5

Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2010
Sorozat: Éhezők Viadala Trilógia 2.
Oldalszám: 320
Borító: 5/5

Megjegyzések