Boris Vian - Tajtékos napok

A Pekingi ősz után gondoltam belevágok ebbe a rövidke könyvbe, hátha jobban fog tetszeni, hiszen ez a legismertebb műve az írónak, kultuszkönyvként tartják számon...
"A sűrű életprogramú, gondolkodónak, matematikusnak, dzsessztrombitásnak sem tehetségtelen, írónak meg éppen kitűnő és sokoldalú Boris Viant ezzel a könyvével mutattuk be Magyarországon 1969-ben. Tajtékos napokja Queneau szavaival korunk legmeghatóbb szerelmi regénye. És ha az, korunk ízlése szerint az: cinkos kacsintások, minden álértéknek nekirontó vad bakugrások, torz fintorok kísérik a szégyenlős lira tiszta hegedűhangját, mígnem az eredeti humorral, leleményes szófacsarásokkal pergő-hullámzó, komédiának induló történet hirtelen sötét tragédiába fordul.
Nagy elvárásokkal vágtam neki a könyvnek, de hamar kiderült, hogy ez sem az én világom. Pekingi ősz valahogy jobban tetszett ennél. Itt is egy abszurd, groteszk világot kapunk, ahol az emberek könnyen hullanak, a munka világa itt sem pozitív és a szerelmi szál sem marad el.
Colin egy gazdag srác, mindenáron szeretne szerelmes lenni - egy házibuliban megismeri Cloét és egymásba szeretnek, össze is házasodnak, ám a nászúton kezd rosszra fordulni minden. Cloé megbetegszik, Colin vagyonát felemészti a házasság és betegség. Barátaik sem járnak jobban: Alise és Chick a könyv elején jönnek össze, de Chick nem veszi el a lányt, minden pénzét Jean-Sol Partre (Jean-Paul Sartre - francia filozófus, Vian barátja volt) műveire gyűjti, megszállottja a filozófusnak.
Ahogy a fülszöveg már elárulja a könyv vége tragikus, a betegség és a pénztelenség, a munkák lehetetlensége miatt tönkremegy a négy fiatal élete.
Megjelent Frászpirin doktor is, akit már a Pekingi őszből megismertem - más fordításban Nyeletnyeli - itt is hozta a formáját, és már megjelent a repülőmodellek iránti szeretete.
A kedvenc 'szereplőm' a kisegér volt, aki együtt érzett a házaspárral, és a könyv végén ennyi szenvedés után  már feladta az életet...

Emiatt a pesszimista (?) hangulat miatt nem tetszett a könyv. Értem, hogy a szerelem törékenységét, a hivatali munka, a robot utálatát fogalmazta meg az író, de nekem ez nem adott sokat. A vicces mondatok és nyelvi játékok mentették meg a könyvet. Egyszer majd újraolvasom, hátha érettebb fejjel mást ad majd...

(A zene viszont tetszik: "Csókolom… a.. Magát Duke Ellington hangszerelte?"
)

3/5

"-Jaj! – mondta Colin. – Mivel tartozom? -Nagyon sokkal – felelte a gyógynok. – Legjobb lenne, ha leütne, és elrohanna fizetés nélkül…"

Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve:  1979
Eredeti cím: L'ecume des jours
Oldalszám: 163
Borító: 1/5
Új borító: 5/5

Megjegyzések