Ottlik Géza - Iskola a határon

Már jó pár hete elolvastam ezt a könyvet, de nem nagyon tudtam írni róla.
Ez a post inkább arról fog szólni, amit megtudtam róla - kevés saját véleménnyel :)

Az Iskola a határon kultuszregénnyé vált, rengeteg szakirodalom, előadás, konferencia foglalkozott-foglalkozik vele. Ottlik 1949-ben írta meg az első változatát (Túlélők címmel), de a szerkezetét jelentősen átírva jelentette meg végül a 1959-ben. A regény folytatásának tekinthetjük a szerző halála után megjelent 'Buda' c. regényt.

A regény kerettörténetében megismerjük BéBét (Both Benedeket), aki a fő narrátor, és Szeredy Danit. Szeredy döntés előtt áll - ezért kéri BéBé segítségét. Ezután kerül szóba régi iskolatársuk Medve Gábor, akinek a kéziratát olvassa BéBé, és azt átírva, kommentálva ismerjük meg a szereplők gyerekkorát, katonaiskolai éveiket.
A cselekmény nagy vonalakban ennyi: a kerettörténet, és a visszaemlékezés az iskolára.

Ami különlegessé teszi a regényt (szerintem): az időkezelése szokatlan - ciklikus, körkörös szerkezete van. Egyes eseményeket több nézőpontból mutat be, ezzel is azt bizonyítja Ottlik/ a narrátor, hogy egy történetet nem lehet csupán egy nézőpontból elmondani.
Mivel több nézőpontból ismerjük meg az eseményeket, elég jól megismerjük a regény szereplőit, a helyszíneket - tipikusan az regény, amibe beleragad az ember, nem csak végigrohan rajta, hanem együtt lélegzik a szereplőkkel. (Nekem ezért is tetszett annyira.)
Fejlődésregénynek mondhatjuk, mivel a fiúk (még gyerekek) itt tapasztalják meg, milyen egy kis közösségben élni, megszokni a szabályait, elveszteni a szabadságukat egy időre.

Nem is írok többet, nálam jóval okosabb emberek írtak már róla eleget :)
Ezt el kell olvasni!
5/5

Megjegyzések