Charlotte Bronte - Jane Eyre


Ez egy klasszikus regény, már rég el akartam olvasni, A Bronte nővérektől már olvastam 1-2 művet (Üvöltő szelek, Agnes Grey, Villette) és ezek tetszettek is, de valahogy ez a nagy regény nem nyerte el a tetszésemet. Charlotte stílusa ebben a műben nagyon részletező, egy tájleírásnál ez nem is baj, de a folyamatos nagymonológok engem kicsit zavartak.

A főszereplő Jane Eyre, szegény csúnyácska árva lány, aki nem sok jót kapott az élettől. 8 évig a lowoodi intézetben tanul, és tanít, majd jó barátnéja, a hajdani iskolaigazgatónő távozása után rájön, hogy el kell mennie világot látni.

Thornfieldig jut, ahol egy bájos francia kislány Adéle nevelője lesz. A nagy kastélyt Mrs. Fairfax tartja rendben, mivel a ház ura és tulajdonosa ritkán van otthon. Jane jól érzi itt magát, végre olyanok között van, akik kedvelik és megbecsülik. A ház urával, Mr. Rochesterrel furcsa körülmények között találkozik, Jane a közeli faluba tart, hogy feladjon a postára valamit, amikor az úton szembetalálkozik Mr. Rochesterrel, akit a lova ledob a hátáról. Jane persze segít neki, de csakhamar meg is feledkezik az esetről. De este hazatérve látja, hogy kivel is találkozott délután az ösvényen :)

Mr. R. különcködő, mogorva ember, de ahogy mondja, meg van rá az oka, hogy olyan amilyen. A múltjában kötött szerencsétlen házasság kihat az egész életére. Jane egyre jobban hozzászokik urához, és persze valamiért bele is szeret. Mr R. is kedveli a lányt, de egy ideig úgy látszik, hogy a szép Ingram kisasszonyt fogja feleségül venni; és az utolsó vallomásig ezt mondja Janennek is, aki persze nem örül ennek a közelgő házasságnak.

Janere az jellemző, hogy mindig próbál erkölcsös, és szilárd lenni, a saját érzelmeit háttébe szorítja, sokkal fontosabb neki az, hogy betartsa a tanult szabályokat, normákat. Ez néhol már idegesítő. Főleg azokban a jelenekben borultam ki tőle, amikor már Mr. R menyasszonya volt és szegény férfit folyton hülyítette - távolságtartó volt vele, nem teljesítette a kéréseit, folyton idegesítette. Ilyenkor mérges voltam rá, hogy miért viselkedik ennyire furán.

Sok kisebb-nagyobb titokra fény derül a könyv végére: Mr. R elbaltázott házasságára, Jane rokonságát is felfedezzük, és persze nem maradhat el a boldog befejezés, amikor Jane megtalálja a helyét a bálványozott férfi oldalán.

Tetszett maga a történet: a kis árva felcseperedve munkába áll és megtalálja a szerelmet, Mr. R titokzatos felesége, Jane unokatestvéreinek megtalálása (itt jegyzem, meg, hogy St. John naaggyon nem volt szimpatikus - de ezt Jane is belátta a maga módján),
Nem tetszett: a szöveg nagyon ránehezedik a cselekményre - gondolok itt a monologizálásra, a szövegek nagyon meg vannak szerkesztve ezáltan nem élethűek a párbeszédek.

4\5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1991
Eredeti cím: Jane Eyre
Oldalszám: 566
Ár: Antikvár
Borító: 3/5

Megjegyzések

  1. Én nagyon szeretem ezt a könyvet; már "rongyosra" olvastam (igaz koptatták már előttem is páran - 1967es kiadás :D
    Az a kedvenc részem a könyvben, amikor Mr. Rochester próbálja megvallani Jane-nek az érzéseit:
    "Mert nekem néha az a furcsa érzésem támad - különösen ha így együtt ülünk, mint most -, az a furcsa érzésem támad, hogy a bal oldali bordáim alól egy darab zsineg indul ki, és az szorosan és kioldozhatatlanul össze van kötözve egy másik zsineggel, amely meg a maga bordájához nőtt." ~ imádom :D

    VálaszTörlés
  2. Voltak benne nagyon érdekes hasonlatok, költői képek :)

    VálaszTörlés
  3. *sóhaj* Fiatal korom egyik kedvence... rongyosra... Köszönöm, hogy írtál róla.

    VálaszTörlés
  4. Imádom ezt a könyvet. Hosszú ideje fűz hozzá szerelem. :)

    VálaszTörlés
  5. Hát igen, a hozzászólásaitokból is látni, hogy ez egy nagy kedvenc :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)