Anne Rice - A hegedű

április 03, 2010

Már régóta a kedvenc írónőm Anne Rice. Először az Interjú a vámpírral c. filmet láttam, és pár év múlva olvastam el a könyvet. Aztán nem volt megállás, elolvastam az összes Vámpírkrónikát, szinte mindegyiket imádtam! 

A hegedű nem tartozik egyik sorozatba sem (nem vámpírkrónika, és nem a mayfair boszorkányok életéhez kapcsolódik), teljesen önálló mű. 1997-ben íródott. A történetet egy 50-es éveiben járó nő meséli el, akinek a történet elején meghalt a férje. Nagyon sok életrajzi szálat fedeztem fel - pl.: a főszerelő leírása - szerintem Anne saját magáról mintázta, vagy a férj halála (igaz az ő férje, Stan, csak 2002-ben halt meg, de mintha ezzel a történettel felkészült volna a halálára, persze nem tudom, hogy 97-ben tudták-e már, hogy Stan agytumorban szenved), meg, hogy Trianának volt egy kislánya, aki nagyon fiatalon meghalt. Szóval a könyv első részében megismerjük Trianát, a gyászát, amibe majdnem megőrül, a családját, és a Triana halottait, akiknek a halála miatt magát okolja. Ekkor jelenik meg Stefan, a hegedűs - játszik Trianának, és nem tűnik szellemnek, mindenki látja, sőt koncertet is ad egy kis kápolnában. Megpróbálja behálózni Trianát, meg akarja őríteni, de amikor ez nem megy neki, akkor megmutatja neki az életét, de előtte még Triana elveszi tőle a csodás "hosszú Stradivariját". A könyv második része tetszett nekem jobban, amikor Stefan életét ismerhettük meg - előtte Triana szenvedése túl sok volt. A történet végén Triana nagy hegedűművész lesz; hiába fenyegeti Stefan nem adja neki vissza a hegedűt -mondjuk ez szerintem elég önző dolog volt, főleg miután megtudtuk, hogy mennyire fontos Stefannak a Stradivari. Érdekes Stefan viszonya Trianahoz, végül is ő sem tudja, hogy mit akar tőle - először őrületbe kergetni, de azután elbizonytalanodik, amikor a régi életét mutatja gyengéd hozzá, de közben kegyetlenségeket mond, rossz dolgokra emlékezteti őt. 

Összességében szép történet, misztikus, és titokzatos, néha túl nyers, és persze barokkosan emelkedett - ezt a stílust már megszoktam a Vámpírkrónikákból. 4/5

4 megjegyzés:

  1. Ha nem tudnám, hogy Anne Rice írta, akkor is gyanítanám, mármint a leírásodból. A hegedűs férfia alakja engem Nicholas-ra emlékeztet(akárhol olvasok hegedülő férfiról,és a nem tűnik szellemnek pedig elég Lasher-féle doppelgänger-es utóérzésem van....

    VálaszTörlés
  2. tényleg Nicholas! :) Lehet, hogy az ő alakja is hatott a történetre :)
    Azért értem :D

    VálaszTörlés
  3. :) Jelentősen újra kéne fogalmazni a hozzászólásomat:S

    VálaszTörlés

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.