Nicholas Sparks - Szerelmünk lapjai

február 22, 2010
Még egy könyv, amit először film formában láttam. A könyv kicsit többet nyújt a filmnél, de ezt már megszokhattuk.

"A mű a végtelen szerelem szívszorítóan gyengéd története. 1946-ban, Észak-Karolinában kezdődik, amikor Noah Calhoun visszatér a második világháborúból. A harmincegy éves férfi, miközben megpróbálja birtokát felvirágoztatni, folyton egy gyönyörű lányra gondol, akivel tizennégy évvel korábban találkozott, és akit eddig mindenkinél jobban szeretett. Az emlékeinek él, egészen addig, amíg a lány meg nem érkezik a városba. Mi történt velük az elmúlt években, és hogyan alakul további életük? Mindezt megtudhatjuk e páratlanul szép, mesterien szőtt, megrendítő és igaz szerelmi regény lapjairól."

Először is, ami feltűnt (és idegesített): Nicholas stílusa: túl egyszerű volt, néhol idegesített az, hogy mindent olyan részletesen leír - jólvan megteremti vele a hangulatot, vagy segít elképzelni, de voltak helyek, ahol felesleges volt leírni, hogy XY pontosan hogyan csinálta ezt, meg azt.

Szőrszálhasogatás következik:
"Noah forró vizet öntött két csészébe, és az egyiket Allie kezébe adta. Allie mosolygott, belekortyolt, majd az ablakhoz ment. " -itt elvileg teakészítésről van szó, de ha már ilyen részletesen leír mindent, akkor miért maradt, hogy belerakja a filter a csészébe, meg a forró teát rögtön megkóstolja??]

" Mit mondjak?
– Beszélj úgy, mint annak idején a tölgyfa alatt.
Úgy is lett. [Ez a mondat teljesen felesleges, minek ideírni, hogy úgyis lett??] Rég hallott sorokat idézett, s ezzel melegséget hozott az éjszakába. " Egy korrektor vagy micsoda ráférne a szövegre, a hasonló semmit mondó sorok engem nagyon idegesítettek.

Ahogy a könyv vége felé haladtam már nem idegesített a stílus - vagy megszoktam, vagy pedig itt már "megjavult", szép és igaz megállapításokat találtam, amik miatt végül is elnyerte a tetszésem a könyv. A stílusbeli döccenők ellenére nagyon szép történetet mesél el, megdöbbentő és gyönyörű ez az igazi szerelem, amit Noah és Allie érez egymás iránt.

Nálam: 3,5/5

5 megjegyzés:

  1. Itt csücsül DVD formájában. Hamarosan meglesem, aztán visszaírok. ;)

    VálaszTörlés
  2. jólvan, várom a véleményed! :)

    VálaszTörlés
  3. Na, végre sikerült meglesni a filmet a havazás miatt adódott hosszú hétvégén. Nagyon szép volt, nagyon tetszett. Itt írtam is róla pár sort.
    http://tinkmara.freeblog.hu/archives/2010/03/01/The_NotebookSzerelmunk_lapjai/

    A könyvet még nem olvastam. A stílusbeli kifogásodra csak annyi mentség Sparks oldalán, hogy nem ilyen suta ám ez eredetileg. Amikor az angol azt mondja: "and so it happened" vagy "and so he did" költőien hangzik, az "úgy is lett" nekünk fura magyarban. Amúgy pasi ír romantikát, az mindig egyszerűbb, valahol "szárazabb", mint amikor női író, de ez nem is baj, kell a más szemlélet.


    Most én hasogatom a szőrt és szívből remélem, nem haragszol érte. Ezt a megjegyzést majd vedd ki a kommentből, ha átírtad a mondatot. "A könyv kicsit többet nyújt a könyvnél."
    Természetesen Te is szólj, ha félreütést, betűhibát látsz. Érdemes a magyar nyelv szépségét még kapkodva is megtartani. Nekem nem sikerül, gyakran félregépelek. Blogbarátok szólnak. Ha valami zavarja a szemed, szólj csak Te is bátran.

    Pussz, Kata

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Köszi a figyelmeztetést, dehogy haragszom, örülök, hogy szóltál!! :)

    A suta mondatokkal igazad van, akkor a fordítót rovom meg képzeletben! :) Na nem akarok bántani senkit, csak nekem kicsit döcögősnek hatott ez a stílus.

    A filmes bejegyzésedet már megyek is, elolvasom! :)

    VálaszTörlés
  5. Értem, mire gondoltál, döcögős is. Én lehet inkább azzal hoztam össze, hogy férfilélek. :))

    Köszönöm!

    VálaszTörlés

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.